Böngészés közben feltűnik a kiírás: jobb agyféltekés rajztanfolyam. Ráklikkelek, mert érdekel. Hallottam már róla, és valahol ott volt bennem, hogy el is kellene rá menni, de… Aztán most itt van a lehetőség, hogy kipróbáljam magam. Ízlelgetem magamban a szavakat: jobb agyféltekés rajztanfolyam. Vajon elmenjek rá?
HOGYAN IS INDULT?
Nem sokat törtem rajta az agyamat. Gyorsan szóltam a barátnőmnek, hogy jöjjön el velem rajzolni. Csodálkozás tükröződött a hangjában, elsőre nem mondott se igent, se nemet.
Elmentem, és összedobtam az ebédet. Közben befutott a barátnőm válasza: eljön ő is. Felmentem a meghirdetett jobb agyféltekés rajztanfolyam linkjére, megtettem a regisztrációnkat, és már alig vártam, hogy eljöjjön a várva várt nagy nap.
A HELYSZÍNEN
Délelőtt 9 órától volt kiírva a kezdés, de mivel szeretek időben ott lenni a helyszínen, a barátnőmmel már negyed 9 után ott voltunk a kultúrház bejáratánál.
Egy 50 év körüli úriember fogadott bennünket. Bemutatkoztunk egymásnak, ekkor tudtuk meg, hogy ő lesz a jobb agyféltekés rajztanfolyam oktatója.
Szépen lassan beindult az élet, sorra érkeztek a résztvevők. Figyeltem az arcokat: mindenki tele volt várakozással. A női nem képviselői voltak zömében, de azért feltűnt a színen pár férfiarc is. Jött pár gyerek, hogy még színesebb legyen a korösszetétel.
ELŐKÉSZÜLETEK
Az oktatónk megkért bennünket arra, hogy segítsünk neki berendezni a termet. Előkerültek a szemetes zsákok; ollóval levágtuk a perforáció mentén, majd a két szélén, és a kapott két nagy darab felülettel letakartuk az asztalokat, hogy még véletlenül se legyenek grafitosak.
A regisztráció után mindnyájan megkaptuk a komplett rajzeszközeinket: volt ebben a kis tasakban 3 -féle ceruza – 8, 4 és 2 B – , egy rotring , egy sima és egy gyurma radír, valamint egy ceruzahelyező.
ELINDUL A TANFOLYAM
Az oktatónk bemutatkozott, majd megkaptuk, hogy itt és most nem fog bennünket megtanítani rajzolni. Hallottam, amit mondott, de igazából nem értettem: mi az, hogy nem tanít meg bennünket rajzolni!? Hiszen azért jöttünk ide, hogy megtanuljunk rajzolni.
Elmagyarázta, hogy valójában már tudunk mindent, és a tanfolyamon azt a tudást kell elfelejtenünk, amit az eddigi életünkben felhalmoztunk a rajzolással kapcsolatban.
Érdekes volt az eszmefuttatása: gyerekkorban még senki sem gondolkodik el azon, hogy vajon tud-e rajzolni. Ahogy telik az idő, úgy kapjuk egymás után a negatív megerősítéseket – ez kicsi, ez így nem jó, ez a színezés nem jó, és társai –, aminek következtében végül elhisszük, hogy tényleg nem tudunk rajzolni. De a rajzoláshoz nem kell tudás, egyszerűen „csak” lerajzolom azt, amit látok.
És itt van a jobb agyféltekés rajztanfolyam igazi kulcsa elásva: a látásmódunkat kell gyökerestül megváltoztatnunk ahhoz, hogy „tudjunk” rajzolni.
Végigvettük a bal és a jobb agyféltekék működésének elvét, megértettük, mi az a módszer, amelynek segítségével rábírhatjuk az alkotó jobb agyféltekénket az alkotásra.
BENNE A KÖZEPÉBEN
A felvezető rész után kiválasztottuk az asztalra kitett A5-ös fénymásolt rajzok közül azt az egy képet, amit le szerettünk volna rajzolni.
Többen azon töprengtek, vajon azt válasszák-e, ami tetszett nekik, vagy egy olyan képet inkább, ami elég egyszerűen tűnt ahhoz, hogy le lehessen rajzolni.
Az oktatónk megkért bennünket arra, hogy egy kis papírlapra tépett lyukacskán keresztül pásztázzuk végig a kiválasztott kép teljes felületét. Ez egy több percig tartó figyelemgyakorlat volt. Miközben a feladatot végeztem, végig ott motoszkált bennem a gondolat, hogy miért nem kezdünk már bele a rajzolásba, és minek húzzuk az időt. Mintha meghallgatták volna a fejemben zakatoló kérdésemet, egyből megkaptam a választ: a cél az, hogy a bal agyféltekénket eluntassuk a lassú és semmire valló feladatokkal, hogy adja át a helyét a jobb agyféltekének.
Kérésre megfigyeltük a képen található foltokat, mivel megtudtuk, hogy a rajzok, és úgy általában a valóság ilyen foltokból tevődik össze: a feladatunk csupán csak annyi, hogy ezeket úgy rajzoljuk le, ahogyan azok a valóságban ott vannak. Ezeken nem kell változtatni, minden folt úgy tökéletes, ahogyan van.
A ceruzával megrajzolt foltokat követően a kiosztott grafitport felhasználva készítettünk gyakorló foltokat a papírlapra. Nagyon élveztem az alkotást, használtam a papír zsebkendőt, a fülpiszkálót és a saját ujjamat is.
Teljesen megszűnt körülöttem az idő, csak a rajzolás volt ott, semmi más.
A kiválasztott képeket felhelyeztük a rajzlapra, három helyen megfogatva, és kezdetét vette a kapott eszköznek a használata. Ez valójában két sablon volt, mindkettőből ki volt vágva két egyenlő nagyságú téglalap.
Első megközelítésben azt sem tudtam, hogy mi merre van, de az oktatónk megnyugtatott mindenkit, hogy egyenként körbe megy, és mindenkinek pontosan megmutatja, mit hogyan kell használni.
RAJZOLOK
Azt, ami ezt követően történt, nehéz leírni. Tényleg beszippantott egy örvény, csak alkottam, felvittem a rajzlapra a grafitot, majd a radírokkal (ceruzaradírt is kaptunk) ahol és amennyire kellett, kiradíroztam. A gyurmaradírral rétegenként szedtem le a grafitot, vagy ha túltoltam a világosítást, vittem rá egy réteg grafitport.
Alkalomadtán levettem mind a két sablont, hogy meglássam, miként haladok. Az oktatónk megerősített bennünket abban, hogy a saját tempónkban haladjunk, és teljesen felesleges a szomszédunkkal foglalkoznunk. Nem az a lényeg, hogy teljesítsünk, mert ez nem erről szól: addig jutunk el, ameddig eljutunk.
Az oktatónk folyamatosan körbe járt, és ott segített be, ahol kellett.
Annyira gyorsan eltelt az ebédszünet utáni pár óra, hogy már csak arra lettem figyelmes, hogy páran jelezték, elkészültek a rajzukkal. Az oktatónk megkérdezte, hogy lefényképezheti-e a rajzokat, majd megmutatta nekünk is, mit alkotottak a tanfolyamtársaink.
Szinte rosszul esett, hogy már végett is ért a jobb agyféltekés rajztanfolyam. Annyira jó volt egy kicsit kiesni a mindennapok mókuskerekéből, lenyugodni, és csak befelé fordulni. Bár agyilag teljesen elfáradtam, mégis teljesen feltöltődtem.
A rajzomat bekereteztettem, és kiraktam otthon a falra, hogy minden egyes nap láthassam, milyen ügyes is vagyok.
Végezetül mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a Takács Bernadett által szervezett jobb agyféltekés rajztanfolyamot.
