Rajztanfolyam

Szeretsz rajzolni? Tudsz is rajzolni? Ha úgy gondolod, hogy bár szeretsz, de nem tudsz, na, itt jön képbe a rajztanfolyam. Hogy elmenj egyre, és megtanulj végre rajzolni. Mert lehet, hogy tudsz rajzolni, csak annyi minden történt Veled gyerekkorod óta, hogy már el is felejtetted, milyen az, amikor csak önfeledten viszed fel a vonalakat a papírra. Lehet, hogy egy rajztanfolyam segítene?

GYEREKKOR

Ha kutakodok az elmémben, akkor az első, rajzzal kapcsolatos „élményem” az általános iskola első osztályának szintén első órájáról való. Az volt a tanító nénink kérése, hogy rajzoljunk le egy cseresznyefát, sok-sok gyümölccsel.

Ez volt az első rajztanfolyam az életemben, az eredményére még most is, 45 év távlatából emlékszem: „kicsi”. Ennyit írt oda a kedvenc tanár nénim, és teljesen igaza volt; mind a fa, mind az engem ábrázoló pálcikafigura meglehetősen aprócskára sikerült.

ÁTTÖRÉS

Valahol itt meg is állt a rajzzal kapcsolatos személyes élményeim áradata, nem emlékszem másra az első négy osztályt illetően.

Ötödikben szinte mindig hazacsempésztem a félig kész rajzaimat, mert ötöst akartam kapni rájuk. Amikor már mindenki pakolt, hirtelen mozdulattal becsúsztattam az iskolatáskámba, és soha senki nem vette észre. Otthon leültem, finomítottam rajta, hogy a legközelebbi órán visszajuttassam az osztályunkba.

Az áttörés hatodik osztályban érkezett meg számomra egy művész tanár képében. Tanár úr elhitette velem, hogy tudok rajzolni. Bátorított, hogy alkossak. Életemben először nem az volt a szempont, hogy ötös legyen a rajzom. A mentori segítségével a festés is úgy ment számomra, mint a karikacsapás. A ceruzás rajzaimon bátran játszottam a grafittal, erőteljes és finom árnyalatokat is vittem fel a rajzlapra.

Bár közoktatás keretein belül valósult meg az óra, mégis ez volt számomra az első olyan rajztanfolyam, ami meggyőzött arról, hogy én is tudok rajzolni.

GIMNÁZIUMI ÉVEK

A tanárnőnk földrajz és rajzszakos volt, és bár nagyon szerettem az óráit, ezekben az években visszatértem a jól megszokott „rajzolok, mert kell az ötös” metódusához.

Itt is hazacsempésztem a rajzaimat, és dugiban befejeztem az alkotásaimat.

AZ ELSŐ JOBB AGYFÉLTEKÉS RAJZTANFOLYAM

Azzal, hogy leérettségiztem, be is fejeződött számomra a rajzolás. Hosszú éveken keresztül megvoltam vonalak és formák papírra vetése nélkül.

Túl a negyvenen az egyik kedves ismerősöm elhintette, hogy 4 napos jobb agyféltekés rajztanfolyamot fog tartani, amire szeretettel meghív. Végeztem egy gyors fejszámolást, hogy megállapítsam, belefér-e most a költségvetésembe.

Elmentem. Hatan voltunk, igazán családias körülmények között peregtek az események. Az első három napban különböző rajzolási gyakorlatokat végeztünk. Számomra a legemlékezetesebb mindezek közül egy fordítva tartott rajz átmásolása volt. Rájöttem, hogy ha csak rajzolom egymás után a vonalakat, azokból így is kikerekedik egy épp rajz.

A jobb agyféltekés rajztanfolyamon az áttörést a harmadik nap délutánja hozta. Egy gyertyatartót kellett lerajzolni. Ott volt előttem, de nem tudtam pontosan úgy visszaadni a formákat, ahogyan én azokat láttam. Ettől annyira dühös lettem, hogy el akartam rohanni, otthagyni csapot-papot. Végül nem így tettem: vettem egy mély levegőt, kivonultam a konyhába, és megettem a szendvicsemet. Mire visszatértem, már teljesen lehiggadt a fejem és vele együtt az elmém. Egy pillanat alatt átkerültem a macerás, csak bíráló bal agyféltekéből az alkotó, nem görcsölő és csak alkotó jobb agyféltekébe. Nem érdekelt, hogy jók lesznek-e a vonalaim, egyszerűen csak alkottam, és ettől boldogság járta át a szívemet.

A negyedik napon a rólunk készült fényképet kellett lerajzolni. Imádtam, s bár nem volt tökéletes az alkotásom, mégis megelégedetten távoztam a rajztanfolyamról.

A MÁSODIK JOBB AGYFÉLTEKÉS RAJZTANFOLYAM

Tavaly novemberben láttam egy álláshirdetést, miszerint jobb agyféltekés rajztanfolyam tartására keresnek oktatókat. Beugrottak a tíz évvel korábbi pozitív tapasztalataim, és egyből jelentkeztem.

Január elején – a vizsgaidőszakom kellős közepén – megcsörrent a telefonom, és Takács Bernadett néven bemutatkozott egy nagyon kedves hangú hölgy. Elmondta, hogy engem választott, és ha úgy gondolom, már azon a hétvégén lemehetek Gyulára, hogy személyesen is megláthassam, ő hogyan oktatja egy napban a jobb agyféltekés rajztanfolyamot.

Bár oda nem tudtam lemenni, de három héttel később egy oktató kollégájának meglátogattam a rajztanfolyamát. Attila profi volt, határozott, vicces és nagyon segítőkész. Ez a pár óra meggyőzött arról, hogy jó helyen vagyok.

Mivel éppen végeztem az agrármérnöktanári képzést a Debreceni Egyetemen, valamint már közel hét éves felnőttképzési tapasztalataim voltak, volt tréner és coach papírom is, nem sokat gondolkodtam, hogy elkezdjem-e a tanítást.

Óriási érzés segíteni a hús-vér embereket, akik valahol hasonló cipőben járnak, mint amiben én is korábban. Persze vannak profik, akiket a kíváncsiság hozott el a jobb agyféltekés rajztanfolyamra (őket mindig megkérem, hogy tegyék félre a „tudásukat”, és használják a mi eszközeinket és tematikánkat), de a többség szeretne megtanulni rajzolni, mert szeret, de azt gondolja magáról, hogy nem tud. Látom a pár órában megtörtént átalakulásukat, segítek nekik átélni a tökéletesség kényszeréből fakadó alakadásaikat. A cél, hogy jól érezzék magukat, és élethűen rajzolják le azt, amit látnak.

Sokszor megtörténik, hogy a nap leteltével sem akarnak mozdulni, elkezdünk beszélgetni, és érzem a résztvevőkön, hogy még szívesen maradnának, mert igazán jól érzik magukat, kikapcsolódtak és testileg, szellemileg és lelkileg feltöltődtek.

Kell ennél több?